2008-05-30

Szürreál: Final Five

Íme ni, az öt legkedvencebb Gondry klipem! Zenei és képi világ tökéletes összhangban, egyszerűen zseniális.

5. The Rolling Stones - Gimme Shelter (1998)

4. The White Stripes - The Denial Twist (2005)

3. Lacquer - Behind (2003)

2. Foo Fighters - Everlong (1997)

1. Massive Attack - Protection (1995)

 

2008-05-22

Szürreál III.

Lassan célegyeneséhez érkezik a Michel Gondry sorozat! Ma este az utolsó előtti ötöst tálalom.

10. The White Stripes - Dead Leaves And The Dirty Ground (2002)

9. The Rolling Stones - Like a Rolling Stone (1995)

8. Sheryl Crow - A Change Would Do You Good (1997)

7. Radiohead - Knives Out (2001)

6. The Chemical Brothers - Let Forever Be (1999)
 

2008-05-19

Szürreál I.

Naszóval, a mai post témája nem más, mint Michel Gondry. Ha esetleg valaki nem ismerné, az sokat megtudhat róla a Wikipedia oldalán, ezzel most nem is húznám az időt. Az általa rendezett zenei videoklipek valahol a szürreális vizualitás csúcsán helyezkednek el, ebből szeretnék egy kis ízelítőt adni, ígyhát összeállítottam egy huszas toplistát a személyes kedvenceimből. Ma az első ötös adagot ismerhetitek meg, kommentárt nem is fűzök hozzá, mert felesleges, kezdjük is:

20. The Vines - Ride (2004)

19. Daft Punk - Around The World (1997)

18. The White Stripes - The Hardest Button To Button (2003)

17. Beck - Deadweight (1997)

16. Lenny Kravitz - Believe (1993)

folyt.köv.
 

2008-05-05

NIN - The Slip

Itt az új lemez, olyan friss, hogy még ropog! Egyenesen a zenekar honlapjáról, one hundred percent free.


 

2008-05-01

Művészrock

Ma konzervkoncertet kaptok, úgymint:


dredg @ The Mad Hatter 2005-08-06

A négytagú, kalifornai dredg már 1999-es debütáló albumával megnyerte magának a progrock rajongótáborát. Magát a stílust nem egyszerű vállalkozás kategorizálni, alter rockos, progos, Tool-os hangzással indultak, amiből később egy art rockos, enyhén slágerízű, viszont pofátlanul fülbemászó jellegű zene kerekedett ki. Nos, a fenti koncert felöleli egész munkásságukat, bár javarészt a 2005-ös lemez anyaga kerül előtérbe. Sodrú lendületű dallamok, megragadó gitárriffek és egy sajátos énekstílus.